Az első 9 hónap

Minden, ami velünk történik.

29-37.hét: nagyon régóta nem írtam, így csak összefoglalom, hogy mi történt a harmadik trimeszterben. Még mindig járok két hetente diabetológiára, de már annyira nem figyelem a dolgokat, mert szinte mindig jó értékeim vannak. A baba most már nagyon sokat mocorog. Nagyon jó érzés, ahogy hullámzik a hasam. A 32.hét óta nem nagyon dolgozom. Két hétig még dolgoztam itthonról, de október 1-től már betegszabin vagyok. Nem bírnám már, hogy be kell menni, túl sok. Vezetni már nem jó, és átvergődni a városon 50 perc. BKV-val meg sem próbálom. Az 1.5 óra. A 36.hétig nagyon jól viseltem mindent. Nem volt rossz terhesnek lenni, de most már nagyon fárasztó. Gyakoriak a fájások ott lent, szurkál és feszít. A pocakomnagyon megnőtt. Úgy nézek ki, mint egy hordó. Még mindig minden nap tornázok, és biciklizek fél órát. Jót tesz, de így is felszedtem 15kg-t, de legalább nem vizesedem. Most már mindent előkészítettem, kivasaltam, kitakarítottam. Rendben van minden. Szerintem ami induláshoz kell, az megvan. A csomagot összekészítettem. Már várom, hogy jöjjön Enikő. Mostanában gyakran megyünk barátokhoz, vagy ők jönnek. Próbáljuk kihasználni azt a pici időt, ami még van, mert mondták, ha megszületik, akkor utána sokáig nem fogunk menni sehova. 38.hét: egyre nehezebb. Már mindent nehézkesen csinálok. Ingerült is vagyok, ha nem alszom eleget. Naponta kétszer alszom 1.5 órát, mint egy gyerek. Szerintem készül a szervezetem. Szeretném, ha természetesen születne meg a pici.